A kilincsek

Az első lépcső: a kamraajtó

A kamraajtó kilincse 2017 tavaszán lazult meg.

Gergő azt mondta, hogy két perc az egész, csak egy imbuszkulcs kell hozzá.

Ebben igaza volt. Két perc volt az egész, és tényleg csak egy imbuszkulcs kellett hozzá.

Ez a két perc a következő hat évben nem érkezett el.

A második lépcső: a mondat

Anikó nem veszekedett. Anikó megjegyzéseket tett.

– Meg fogod csinálni? – Meg. – Mikor? – Hétvégén.

Ez a párbeszéd 2017 és 2023 között a becslések szerint körülbelül nyolcvanszor hangzott el, változó évszakokkal.

A hétvége minden egyes alkalommal el is jött.

Ez volt a probléma. Nem az, hogy Gergő hazudott. Az, hogy nem hazudott, csak nem csinálta meg, és ez sokkal nehezebben megfogható.

A harmadik lépcső: a cetli

2021 nyarán Anikó egy sárga öntapadós lapot ragasztott a kamraajtóra.

Ez állt rajta: MÉG MINDIG LAZA.

Gergő ezt viccnek vette, és nevetett.

Anikó ekkor még szintén nevetett.

Ez fontos. A konfliktusok elején mindenki nevet. Az a baj, hogy a cetli utána másfél évig ott maradt, és a másfél év alatt megsárgult, és a másfél év alatt már senki nem nevetett rajta, csak senki nem vette le, mert levenni annyi lett volna, mint elveszíteni.

A negyedik lépcső: a beosztás

2023 februárjában kimondták a válást. A lakás közös tulajdon, hitel van rajta, eladni nem tudták, elköltözni egyikük sem tudott.

Így megszületett a beosztás.

Az ügyvédek segítettek megfogalmazni, Anikó pedig kinyomtatta és lelaminálta.

` LAKÁSHASZNÁLATI REND — 2023. március 1-től Hétfő–szerda: A. (Anikó) Csütörtök–szombat: G. (Gergő) Vasárnap: páros hét A., páratlan hét G. Átadás: 20:00. A konyha tisztán marad. `

A laminálás volt az első jel.

A laminálás mindig az első jel. Aki lamináltat, az nem szabályt hoz létre, hanem emlékművet.

Az ötödik lépcső: a zuhanyrózsa

Áprilisban Gergő azt tapasztalta, hogy a fürdőszobában minden alkalommal kifogyott a melegvíz.

Anikó azt tapasztalta, hogy a saját napjain a mosogató tele van.

Májusban Gergő elvitte a zuhanyrózsát.

Nem eldugta. Elvitte. Betette a táskájába, és a saját napjain visszaszerelte.

Erre az volt a magyarázata, hogy „az az én zuhanyrózsám, én vettem, kettőezer-nyolcszáz forint”.

Ebben a mondatban két szó szerepel, ami később hat hónapot fog felemészteni: „az én”.

A hatodik lépcső: a csavarhúzó

2023. június 6-a kedd volt. Anikó napja.

Este nyolckor Gergő megérkezett, kinyitotta a bejárati ajtót — a bejárati ajtón kulcs volt, a bejárati ajtóhoz nem nyúlt senki —, belépett az előszobába, és felkapcsolta a villanyt.

A nappali ajtaján nem volt kilincs.

A hálószoba ajtaján nem volt kilincs.

A fürdőszoba ajtaján nem volt kilincs.

A konyhaajtón, a gyerekszobán, a gardróbon, a WC-n, a cipősszekrényen, a fürdőszobaszekrény két ajtaján és az erkélyajtón nem volt kilincs. A beépített szekrény három gombja szintén hiányzott.

Összesen tizenhárom darab.

A csavarok gondosan vissza voltak tekerve a helyükre, hogy ne essen ki a négyszögletes tengely. A festés sértetlen. Egyetlen karcolás sem.

Egyetlen kilincs maradt a lakásban.

A kamraajtóé.

A laza.

A hetedik lépcső: a barkácsáruház

Gergő aznap este egy konyhakéssel nyitotta ki a hálószoba ajtaját. A késnek nem lett baja. Az ajtónak sem. Gergőnek részben.

Másnap vett tizenhárom kilincset a bevásárlóközpont barkácsáruházában. A legolcsóbbat. Huszonkilencezer-kilencszáz forint.

Felszerelte mind a tizenhármat.

Hétfőn, amikor visszament, tizenhárom kilincs hiányzott.

A konyhaasztalon egy kartondoboz állt, benne az összes kilincs, tételesen, filccel felcímkézve: nappali, háló, fürdő, konyha, gyerek, gardrób, WC…

A doboz tetején egy cetli:

> A tiéd. Én csak leszereltem. Kárt nem okoztam.

Ebben egyébként igaza volt. Kárt nem okozott.

Ez a fajta igazság a legveszélyesebb fajta.

A nyolcadik lépcső: az erkély

Június 24-e szombat volt. Gergő napja. Harminckét fok.

Kiment az erkélyre, hogy behozza a száradó ruhát. Az erkélyajtó — kilincs nélkül, kívülről sima üveglap — a huzattól becsapódott mögötte.

Kívülről nincs mit megfogni.

Gergő ötven percet töltött a saját erkélyén, egy pécsi szombat délután, harminckét fokban, egy szárítóállvány és négy törölköző társaságában, amíg a szomszéd meg nem hallotta a kopogást.

Ez volt az a pont, ahol az ügy megszűnt vicces lenni.

Este telefonáltak egymással. A hívás négy percig tartott, és a lényeg elfért benne:

– Kizártál a saját erkélyemen. – Nem zártalak ki. Nem nyúltam a zárhoz. – Ötven percig álltam kint. – Miért mentél ki? – Mert ott a ruha! – Hat évig nem szerelted meg a kamraajtót, Gergő. – Ennek mi köze hozzá? – Az, hogy most már tudod, milyen, amikor valami nem működik, és nem lehet vele mit kezdeni.

Csend.

– Anikó. – Igen. – Ezt te előre végiggondoltad. – Hat évem volt rá.

A kilencedik lépcső: a jogi rész

Június végén Gergő ügyvédhez fordult, és kérte a lakáshasználat újraszabályozását.

Anikó ügyvédje először azt javasolta, hogy tegyék vissza a kilincseket.

Anikó azt válaszolta, hogy nem sértett törvényt.

Az ügyvédje ekkor elmagyarázta neki, hogy pontosan ez az a mondat, amit a lakáshasználati ügyekben a legrosszabb kimondani. Nem azért, mert nem igaz. Hanem mert azt bizonyítja, hogy végiggondolta.

A kilincsek másnap visszakerültek.

A doboz megmaradt. Anikó ma is abban tartja a téli sapkákat.