A klinikai halál

A négy perc

2019 novemberében, egy kedd hajnalon Tibor szívmegállást kapott a fürdőszobában.

Ildikó hallotta meg a koppanást. Ő hívta a mentőt, ő kezdte el a mellkaskompressziót, és ő csinálta hét percig, amíg a kiérkező egység átvette.

Tibor négy percig volt eszméletlen keringés nélkül. Aztán visszahozták.

Két hét kórház, három hónap lábadozás, egy doboz gyógyszer reggel, egy este.

A háziorvos szerint ez a legjobb kimenetel, amit ilyenkor kérni lehet.

Emberileg viszont nem az történt, hogy visszajött egy ember.

Az történt, hogy hazajött valaki, aki azt hitte, hogy már nem tartozik senkinek.

A jelentéktelen vita

Az első vita az ünneplésről szólt.

Tibor be akarta vezetni, hogy november tizenkettedike a „második születésnapja”, és azt minden évben meg kell tartani, tortával.

Ildikó azt mondta, hogy ő azt a napot nem akarja megünnepelni, mert amikor Tibor nem tudja, mi történt, ő pontosan tudja: negyven percig azt hitte, özvegy.

– Nekem az egy jó nap. – Neked az egy jó nap. – Ildi, én visszajöttem. – Én meg ott maradtam.

Ez a mondat elhangzott, aztán elment mellette mindkettő.

A visszatérő apróság

Tibor ezután bevezetett egy szófordulatot.

„A régi Tibor.”

A régi Tibor vállalta el a testvére kertjének a felásását. A régi Tibor ígérte meg, hogy elmennek Ildikó szüleihez húsvétkor. A régi Tibor vette fel a személyi kölcsönt a fürdőszobára.

Az új Tibor mindezt tiszteletben tartotta, de nem érezte magáénak.

– Ezt te ígérted. – Azt a régi Tibor ígérte. – Ő is te voltál. – Ildi, én akkor éppen nem éltem. – Két héttel a szívmegállás előtt ígérted. – Attól még.

A passzív-agresszív válasz

Ildikó ekkor kezdte használni a saját változatát.

– Kiviszed a szemetet? – Majd. – Akkor megkérdezem a régi Tibort. Ő szokta.

Ez működött is, körülbelül háromszor.

A negyediknél Tibor nem szólalt meg három napig.

Ildikó ekkor még nevetett rajta a barátnőjének a telefonban.

Ez fontos.

A konfliktusok elején az emberek gyakran nevetnek, mert az abszurdum eleinte szórakoztató, és csak később derül ki, hogy nem díszlet, hanem alapozás.

A szabályalkotás

2020 nyarán megjelent a hűtőn egy laminált lap.

Címe: A MÁSODIK ÉLET SZABÁLYAI.

Kilenc pont volt rajta. Néhány közülük:

1. A második életben nem megyünk olyan helyre, ahova nem akarunk. 2. A második életben nem beszélünk pénzről vacsora közben. 3. A második életben nincsenek kötelező rokoni programok. 4. A második életben reggel tíz óra előtt nincs vita. 7. A második élet dolgait a második élet költségvetéséből fedezzük.

A hetes pont volt a legfontosabb, és az egyetlen, amit Tibor mindig betartott.

A dokumentum egyébként fejlődött:

MASODIK_ELET_SZABALYOK.docx MASODIK_ELET_SZABALYOK_v2.docx MASODIK_ELET_SZABALYOK_v2_VEGLEGES.docx MASODIK_ELET_SZABALYOK_v3_EZ_MAR_TENYLEG.docx

A második élet harmadik évében a szabályzat az ötödik változatánál tartott.

A házasság ekkor már gyakorlatilag megszűnt.

A word-fájl azonban tovább élt.

Az ellenintézkedés

Ildikó nem laminált. Ildikó könyvelt.

Vett egy A5-ös füzetet, és beleírta, mi az, amit ő csinál meg azóta.

Gyógyszerkiváltás. Kontrollvizsgálatok időpontfoglalása. A testvér kertje, kifizetve egy embernek. Húsvét a szüleinél, egyedül, három éven át.

A füzetnek nem volt címe.

Az utolsó oldalon egyetlen bekeretezett szám állt: hét.

Ennyi percig nyomta a mellkasát, mielőtt a mentő kiért.

A megtorlás

2021 novemberében elmaradt az évforduló.

Nem elfelejtette. Törölte.

Tibor kijelentette, hogy a huszonkettedik házassági évfordulónak nincs értelme, mert a házasság a második életben nem folytatódott, csak „átjött”.

Helyette megtartotta a második születésnapját, egyedül, a testvérével, egy étteremben, ahova Ildikót nem hívta meg.

Ildikó otthon maradt.

Megsütötte a tortát, amit Tibor kért, mert már meg volt véve hozzá minden.

Aztán kidobta, mert a második élet szabályzatában nem szerepelt, hogy mi legyen a tortával.

A pénzügyi eszkaláció

A hetes pont — a második élet költségvetése — 2022-ben kezdett önálló életet élni.

Először egy külön számla.

Aztán egy „bakancslista”, amit Tibor kinyomtatott és kitett a fürdőszobatükörre.

Aztán egy motorkerékpár, ami a listán a negyedik helyen állt, és amit két héttel a lista kinyomtatása után megvett.

Aztán a közös megtakarítás negyven százaléka, amit Tibor arra hivatkozva használt fel, hogy „nem tudni, mennyi van hátra”.

Ez a mondat egyébként igaz. Az összes többi mondathoz képest ez volt a legigazabb az egész ügyben.

Csak éppen mindenkire igaz, nem csak arra, akit újraélesztettek.

A kommunikáció összeomlása

2023 januárjában Ildikó megpróbált beszélni vele.

– Én is ott voltam abban a fürdőszobában. – Tudom. – Nem tudod. Én néztelek, miközben nem lélegeztél. – Ildi, ez az én betegségem volt. – Ez volt a mi hajnalunk, Tibor. – Nem lehet mindent megosztani. – Huszonkét éve mindent megosztunk. – Ez volt az első dolog, ami csak az enyém.

Ildikó ezután nem beszélt róla többet.

Márciusban beadta a bontókeresetet.

A jogi konfliktus

És itt következik az, amiért ez az eset bekerült a szakmai folklórba.

Tibor nem vitatta, hogy az életközösség megromlott. Nem kért házastársi tartást, nem vitatta a vagyont, nem hozott fel semmit a másik fél ellen.

Tibor magát a bontást vitatta.

Az érve három mondatból állt:

1. A házassági eskü szövege szerint a kötelék a halálig tart. 2. Ő 2019. november tizenkettedikén meghalt. 3. Következésképpen a házasság akkor megszűnt, és most nincs mit felbontani.

Az ügyvédje elmagyarázta neki, hogy ez így nem fog menni.

Tibor beszerezte az egészségügyi dokumentációt, aláhúzta benne a keringésmegállás időtartamát, és azt mondta, hogy akkor is.

Az ügyvédek ezt a mondatot naponta hallják, és tudják, hogy az „akkor is” az a pont, ahol az ügy drágulni kezd.