A közös spotify

A jelentéktelen vita

A listát 2014. július 4-én hozták létre, a nászút harmadik napján, egy horvát parkolóban, mert az autórádió nem fogott semmit.

A neve „MI” lett. Lilla írta be, három másodperc alatt, kisbetűvel, aztán javította nagyra.

Az első vita még abban a hónapban megvolt.

Lilla betett egy dalt, amit egy nyári fesztiválon hallott. Dávid meghallgatta, aztán másnap már nem volt a listán.

– Kivetted? – Lejjebb tettem. – Nem találom. – A végén van. – A lista végén? – Hangulatilag oda illik.

Lilla ezen akkor még nevetett.

Ez fontos. A konfliktusok elején az emberek gyakran nevetnek.

A visszatérő apróság

Dávid szoftverfejlesztő. Kilenc év alatt 4812 számot tett a listára.

Lilla gyógytornász. Ugyanennyi idő alatt 312-t.

Az arányon éveken át vicceltek, és mindketten azt hitték, hogy ugyanazon nevetnek.

Dávid azon, hogy ő csinálja.

Lilla azon, hogy őt nem kérdezik.

A számok mögött ugyanis ott volt egy rendszer, amit senki nem beszélt meg. Dávid minden úthoz zenét választott. Minden költözéshez, minden szilveszterhez, Bence születésének hetéhez is. Lilla hallgatta.

Kilenc év alatt egyszer sem hangzott el az a mondat, hogy „és te mit tennél be?”.

A passzív-agresszív válasz

2019-ben Lilla létrehozott egy saját listát.

A neve „Amit én hallgatok” lett.

Nem osztotta meg. Nem szólt róla. Kilenc számot tett bele, aztán elfelejtette.

Dávid három hét múlva megtalálta a közös fiókban, és megkérdezte, hogy ez most mi.

– Csak az enyém. – Mi baj a közössel? – Semmi. – Akkor miért kell külön? – Mert abba nem tudok betenni semmit anélkül, hogy megbeszélnénk. – Sosem szóltam, hogy nem lehet. – Nem is kellett.

A szabályalkotás

Dávid ezután leírta a szabályt.

Nem Lillának. Egy jegyzetbe, magának, mert így szeretett gondolkodni.

Három pont volt benne. A lista kronologikus. Egy előadótól legfeljebb négy szám. Ami nem passzol, az külön listára megy.

Egy szoftverfejlesztőtől ez teljesen ésszerű dokumentum.

Egy házasságban viszont az volt a baj vele, hogy létezett, működött, és a másik fél nem tudott róla.

Lilla csak annyit tapasztalt, hogy amit betesz, az néhány nap múlva máshol van.

Az ellenintézkedés

2022 nyarán Lilla átrakta a sorrendet.

Nem sokat. Előrehúzott tizenkét számot, azokat, amelyekhez az ő emlékei tartoztak: a kórházi éjszakát, a lakásfelújítás nyarát, a szigetközi biciklizést.

Dávid este észrevette.

Nem szólt. Visszaállította.

Ez volt az első alkalom, amikor egyikük sem beszélt arról, hogy mit csinált.

A megtorlás

Ősszel Dávid megcsinálta a mappát.

„MI — archív 2014–2018”, „MI — archív 2019–2022”, és a fő listán maradt kétszáz szám, amit ő „aktuálisnak” nevezett.

Lilla ekkor mondta ki először azt a szót, hogy rendszerezés.

– Ez rendszerezés. – Igen. – Az én tizenkét számom melyik mappában van? – Az archívban. – Mind a kettőben? – Kronologikusan. – Dávid, én kérdeztem valamit. – És én válaszoltam.

Nem válaszolt.

De formailag tényleg válaszolt, és ez a fajta igazság sokáig el tud tartani egy házasságot. Csak nem melegíti.

A digitális eszkaláció

2023 tavaszán szétköltöztek. A családi előfizetés maradt.

Ez volt az utolsó közös dolguk, ami havidíjas.

Júniusban Dávid átírta a fiók jelszavát. Azt mondta, biztonsági okból. Lilla két napig nem tudott belépni.

Amikor újra be tudott, azonnal csinált ötvenhét képernyőfotót a listáról.

Nem tudta pontosan, mire lesz jó. Csak azt tudta, hogy ami nem az ő eszközén van, az bármikor eltűnhet.

Ez a pont, ahol egy kapcsolat átvált bizonyításba.

A kommunikáció összeomlása

Novemberre már Bencén keresztül ment minden.

Az autóban, hazafelé az óvodából:

– Anya, apa azt mondta, hogy nálad nincs meg a jó zene. – Melyik jó zene? – A miénk. – Az megvan. – Apa azt mondta, az már nem az.

Lilla lehúzódott a benzinkútnál, és öt percig nem indult el.

Bence hat éves volt. Nem üzenetet vitt. Csak elmondta, amit hallott.

Ez a különbség a felnőttek fejében szokott elmosódni.

A jogi konfliktus

2023. november 3-án, reggel 6 óra 41 perckor a lista neve megváltozott.

„MI” helyett: „Régi dolgok”.

Lilla a buszon látta meg.

Nem tudta, Dávid nevezte-e át, vagy valami hiba történt.

Természetesen tudta.

Két hét múlva az ügyvédjének is elmondta, aki nagyon udvariasan végighallgatta, aztán feltette a kérdést, amit ilyenkor fel szokás tenni:

– És ezt pontosan hogyan képzeli a vagyonmérlegben?

Lilla azt mondta, hogy nem a vagyonmérlegbe akarja. Csak azt szeretné, ha valaki kimondaná, hogy ezt nem lehetett volna egyedül eldönteni.

Az ügyvéd elmagyarázta, hogy erre nincs kereset.

Lilla azt mondta, hogy akkor is.

Ez az a pont, ahol egy ügy drágulni kezd.